Parfümök története

Latin eredetű szó, a „per fumum” kifejezésből ered,
amelynek jelentése „füst által”. Az elnevezés a tömjénre utal, mely sűrű füst
formájában lengte be a tereket. Kezdetben a különböző illatos anyagokat
gyógycélokra és rituális szertartásokra használták.

Az ókori egyiptomiak az ún. Kyphi nevű parfümöt használták, mely több
mint 60 összetevőből (pl. pisztácia, menta, fahéj, tömjén, boróka, és
mirha)állt. Plutarkhosz azt írja, hogy ez a parfüm segített az embereknek
"elaludni, édes álmokat adott, pihentetett, elfeledtette a nap gondjait és
békét adott".

Az ókori görögök és rómaiak híres fürdőikben alkalmaztak különböző
illóolajokat. Kedvelték ruhájuk illatosítását is, sőt, még a lámpásokba is
illatos olajat használtak.

1190- ben Fülöp Ágost francia király adott a világon először
engedélyt parfümkészítő társaság működésére.

Történelmi korok jöttek-mentek, a parfümök mindig a luxust, a gazdagságot, a
higiéniát jelentették (bár a középkorban a kellemetlen, a tisztálkodás hiánya
miatt kialakuló szagok elfedésére is használták).

A mai modern parfümök szülőatyjának a híres olasz illatszerészt, Mauritius
Frangipani tekinthető, aki a XVI. században először
alkalmazott illóanyagok oldószereként égetett szeszt. Addig az illatos
folyadékok vizes alapúak voltak.

A Kölnivíz elnevezés a XVIII. Században élő Johannes-Paulus
Feminis olasz ószeres nevéhez köthető, aki előbb Aqua Mirabilis (csodavíz),
majd Kölnben való letelepedése után Kölnischwasser (kölnivíz) néven
árulta illatos portékáját.

A XIX. századtól a parfümgyártás önálló iparággá fejlődött, az
alkalmazott alapanyagok listája jelentősen bővült.

A XIX. század végén a parfümgyártás kezdte megcélozni a közép-
majd alsóosztály – elsősorban hölgy- tagjait. Az illatszergyártás olcsóbbá
vált, megjelentek az első szintetikus alapanyagok.

A XX. század megannyi történelmi és társadalmi eseménye,
változása mind éreztette hatását a parfümgyártásra.

(forrás: http://twice.hu/vilag/parfum-szeminarium)